Okoskodó blog

Az ember tudja hogy egy kisbaba még nem képes a wc-re ráülni, de hogy a pelenkából egy kakiatombomba maradványait kell eltávolítani, arra nem készültem fel.

Itt most nem a teszten megjelenő,gyönyörű, rózsaszín csíkokra gondolok, hanem másra.

Na végre, ez a nap is eljött, szilárdat eszik a gyerek.

Egy barátnőm azt mondta, hogy nekem olyan izgalmas az életem! Hát igen, valóban, minek is tagadjam. Hiszen minden második szombaton jön a kukásautó!

Úgy bizony, de csöngetni nem szokott. Merthogy nincs is csöngőnk. A szomszédnak van,de mondta, hogy nem érdemes felszerelni mert úgyis lelopják…

Tényleg nem kérek én sokat,csak hogy kiszolgáljanak.Végre.

Azt mondják ami 9 hónap alatt feljön, az kilenc hónap alatt megy le. Nem tudom itt most mire gondoltak, de az én zsírpárnáim nagyon jól érzik magukat.

Persze tudtam én, hogy ez is benne lehet a pakliban, a doki mondott valami olyat hogy „Magánál kétesélyes a dolog” – de én arra gondoltam, naná hogy kétesélyes, lehet fiú vagy lány!

Tulajdonképpen ezzel kellett volna kezdenem, mert azt ugye mindenki tudja, hogy a legtöbb terhességnek alap velejárója a hányinger. Persze tudom,vannak olyanok akiknek a terhesség olyan fél méterrel a föld felett lebegős, vagy rózsaszín felhőn ücsörgős gyönyörű álom és minden olllllllyan, de olyan tökkkkkéletes, akár egy romantikus lányregény. Nahát ez a sztori nem az a kategória!

Most vette, ki kell próbálni. Mennyi is a hatótávolsága? 300 méter? Na és a hangereje? Brutális!

Na nem mintha olyan gyönyörű fiatalemberek pózolnának sárga ruhában, hanem azért mert ez egy esemény.

 Nem tudom más hogyan csinálja, de az enyém nem áll sehogy. Lehet felcsavarni meg le, szárítani, sütni, vasalni, de semmi. Csak úgy lóg.

Jöjjenek most azok a dolgok, amit minden kismama ismer, mégse beszél róla. Nem azért mert „intim” és túl bizalmas lenne kiadni. Egyáltalán nem. Pusztán csak azért titkolóznak, hogy ha végre te is terhes leszel és netalán panaszkodnál, akkor majd ezt mondhassák : Jaa, hát ezzel jár!

Vagyis nem csak engem, hanem a céget. Végül is már jó régóta van itt, megértem. Valami új kihívást keres, minket meg itt hagy. Ki tudja, ki jön utána, de hogy ilyen jó nem lesz mégegyszer az biztos!

Hatalmasra nőttem, de tényleg, óriásira. Mások a 40. héten se produkálnak ekkora hasat mint én, pedig még csak a 33.-on vagyok. Még a doki is azt mondta mikor meglátott: -Hányadik hét is ez, 36.?

Örökbefogadtuk, jószívűen, egy menhelyről. Pontosabban egy lakásból, mert ott tartották, más társaival együtt, mondván a cicák nem bírják a ketrecet. Szerintem a kutyák se, ezért vannak kennelben vagy nagyobb területen.

Én szeretem a természetet, de tényleg.

Állítólag egyre többen ismerik a problémát, mióta divatba jött az utólagos szigetelés meg a műanyag ablak. Vagyis mióta igyekszünk a fűtésen spórolni.

Egy hét. Eddig bírták. Egy hete lakom itt és már hívogatnak. A telefonszám kettő napos, még én se tudtam megjegyezni, sőt még a családom se tudja. De a kedves hölgy már megtalált.

Hát igen, én is nézem. Nem tudom miért van az emberben ilyen rettentő kíváncsiság hogy tudja,lássa, mit csinál a másik adott szituációban.

Ez most viccesen hangzik de nem az. Ma reggel arra keltünk hogy véreset pisil.

Nem azt mondták hogy segítenek a svájci frank hiteleseken? Tudom,ezt már millióan megtárgyalták,de mégsem mehetek el szó nélkül mellette.

Na jó, úgyis ébren voltam a baba miatt. De gondoltam, amíg olyan szerencsés vagyok, hogy nem kell mennem dolgozni és nincs még másik gyermekem akit el kéne látni, hát megengedhetem azt a luxust hogy visszaaludjak. Úgyis egész éjjel fent voltam, mivel a kisasszony dorbézolt.

Édes ez a baba, imádom,de sokszor egyszerűen nincs türelmem hozzá. Már órák óta csak motyog, siránkozik.