Úgy bizony, de csöngetni nem szokott. Merthogy nincs is csöngőnk. A szomszédnak van,de mondta, hogy nem érdemes felszerelni mert úgyis lelopják…Csak tudnám mi a fenét tudnak csinálni a csengő egyik felével? Nyomkodják és hallgatják hogy szól-e valahol a távolban? Állítólag a házszámot is le szokták venni, már ha az ember a kerítésre szereli – egyértelmű, jó lehet az még valamire! Főleg ha nincs rajta utcanév, lehet tortadísznek használni, olyan drágák a gyertyák!
Szóval jön a postás. Néni. Szegény, sajnálom, mindig úgy be van öltözve, szinte csak a szeme látszik ki. Eltűnődöm, hogy mikor ónos eső után hazaér hogyan vetkőzik le? A múltkor meg nyakmerevítője volt, meg is beszéltük, hogy legalább nem kell sál…Na de én tényleg sajnálom őt, nem bírnám ezt a melót,ráadásul nem hiszem, hogy túl jól fizetnek, és nyugdíjosztás idején még veszélyes is.
Ha van levelünk, akkor azt kétféle módon szokta kézbesíteni: ha alá kell írni, akkor nagyon magas hangon sipítozza a nevünket és ha szerencséje van akkor meghallom. Végül is, ez egy elég szokatlan zaj. Ilyenkor kivágódok az ajtón (megpróbálva elkerülni a lépcsőn való pofáraesést) és rohamtempóban megközelítem a kapunkat, nehogy elmenjen mielőtt odaérek, ugyanis akkor be kell mennem a postára a levelemért és grátiszként végighallgathatom Józsi bácsi összes panaszát. A másik lehetőség, hogy bedobja a postaládába, ami tulajdonképpen nem is egészen bedobás, inkább csak úgy félig belecsúsztatja. Gondolom, hogy esetleg azért, hogy lássam, ha van levél. De akkor minek vannak a lyukak a másik oldalon? Így ha esetleg csak este érek haza, vagy szürkehályog miatt nem venném észre a ládából kilógó hófehér borítékköteget, a leveleim általában súlyos viharkárokat szenvednek és jó ázottan húzhatom őket ki a ládából. De ha legalább annyi hasznom lenne ebből hogy a kilógó csekkjeimet kilopnák, vagy elmosódna rajtuk az írás és kisebb összeget kéne befizetnem, már annak is örülnék!
