Írhatnám hogy ez a leghatékonyabb fogyókúra, ami végülis igaz, de azért senkinek sem ajánlom.
Fülfájással kezdődött, amit jeleztem is az üzemorvosnak,de ő nem akarta megnézni,menjek inkább a fülészetre. Hát persze,végülis csak egy délelőttöt kell ott ülni,ráérek. Gondoltam akkor megpróbálkozom a háziorvossal, el is indultam időben melóból,a férjem meg útközben szólt hogy defektje van és kocsiban levő kulcs nem jó a kocsin levő kerékhez. Persze miért is kéne hogy jó legyen?Így a háziorvoshoz sem értem oda,maradt a fülészet,mert addigra már mindenféle házi gyógymódot próbáltam a lámpától, a svéd cseppen át a borogatásig. De a fájdalom még nem volt olyan vészes,bár az nem tűnt fel hogy evés után rosszabb.
Péntek reggel megjelentem a fülészeten ahol közölték hogy egész héten nincs rendelés,majd jövő kedden. Hát végülis, egy hete próbáltam megoldani a dolgot,reméltem hogy kihúzom következő hétig,de nem számoltam a csapatépítővel. Persze nem az építéssel volt a baj,hanem azzal hogy sokan voltunk és ablakot kellett nyitni,aminek az eredménye huzat lett és valami iszonyatos hasogató fájdalom az állkapcsomban. Így már a kakaós csigát sem tudtam annyira élvezni, nem is beszélve a logisztikai folyamatok ábrázolásáról amit feladatként kaptunk. Valahogy átvészeltem a délutánt, a fájdalom hol erősebb volt hol gyengébb, nem tudtam mi ez. Az esti vacsora és az étteremhez vezető úton fújó északi szél megtette a magáét, brutális fájdalmaim lettek, a legerősebb fájdalomcsillapító sem használt,így aztán éjjel tíz körül vezettem hazáig, volt amikor hatvannal tudtam menni,mert a hasogató fájdalom elvette az eszemet.
Másnap a fülészeti osztályon levő ügyeletes dokibácsi megnézett, mondjuk ha éppen nem akar szétszakadni a fejem akkor lehet rá is kacsintok mert igen jóképű volt – szóval kiderült hogy ez nem fül,hanem izület. Méghozzá rágóizületi gyulladás,ami lehet például a huzattól, úgyhogy jobb lenne ha legközelebb nem lógatnám ki a fejem a kocsi ablakán…Na jó,ezt nem csináltam, viszont lehet hogy a munkahelyi légkondi betett,erre a doki javasolta hogy hordjak fejpántot. Annak ellenére hogy cuki volt és csini, nemtom melyik bolygón élhet merthogy egy mai fiatal nő nem fog egy irodában fejpántban dolgozni a tutkó. Na mindegy is, mert egy ideig nem is tudtam dolgozni, a fájdalom éjjel-nappal gyötört, a hideg (jeges) borogatás enyhített rajta, de több fájdalomcsillapítót és gyógyteát is próbáltam hogy enyhítse a kínt. Végül sajnos, sorstársaimnak mondom,hogy legalább három nap volt amíg a bikagyógyszer hatott(anyukám élettársa 25 mg-ot szedett,én kétszer százat…), és még így is, a negyedik napon is voltak órák amikor rohadtul fájt! Enni egy darabig még mindig csak pépeset tudok, a kedvenc csipszemből egy darabot kábé fél órát szopogatok mire le tudom nyelni…Viszont vettem egy új farmert,nem mondom hogy egy számmal kisebb, de legalább az úszógumi miatt már nem kell aggódnom!
A kép forrása: http://www.flickr.com
