Tulajdonképpen ezzel kellett volna kezdenem, mert azt ugye mindenki tudja, hogy a legtöbb terhességnek alap velejárója a hányinger. Persze tudom,vannak olyanok akiknek a terhesség olyan fél méterrel a föld felett lebegős, vagy rózsaszín felhőn ücsörgős gyönyörű álom és minden olllllllyan, de olyan tökkkkkéletes, akár egy romantikus lányregény. Nahát ez a sztori nem az a kategória!
Először a hatodik hét környékén éreztem, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Bevallom, eleinte még örültem is neki, hát tényleg terhes vagyok, íme a bizonyíték! Mert ugye volt ott az a néhány száz darab teszt, de hát azok csak vonalak, attól még nem olyan könnyű elhinni. De a hányinger, na az már valami! Nálam enyhén kezdődött, de nem is reggel, hanem csak úgy napközben. Valahogy nem volt szimpatikus az ebédem – lehet hogy reggel óta megromlott? Aztán már a vacsorám sem, gondoltam, ezt még ki lehet bírni. Pár nap múlva már a reggeli kávéillat is kikészített, meg is mondtam a férjemnek hogy igazán szellőztethetne néha, mert persze az ő hibája, ennek a kávénak eddig nem volt SZAGA, biztos ő rontott el valamit. A hűtőben a reggelimet keresgélve megállapodtam a virslinél, egész jóízűen ettem meg, és kábé öt percig bent is maradt. Na jó, akkor ezt kihúzhatjuk a listáról.
A szupermarketben már csak szaglás alapján vásároltam, de volt aminek már a látványára is felfordult a gyomrom. A reggel, felkelés előtt elfogyasztott keksz nálam nem vált be, mivel akkor egész nap ágyban lehettem volna, hogy megakadályozzam a katasztrófát. Volt olyan nap mikor másfél liter gyömbérrel és egy nagy zacskó ropival mentem dolgozni, de szerencsére később kiderült hogy a sonkát is meg tudom enni, esetenként a gyorséttermi kaja is bent maradt –szerencsére, mert azért az már tényleg pocséklás! A fura az az egészben, hogy ez nem olyan mint egy szokványos tengeribetegség, hogy folyton rosszul vagy és nem kívánsz semmit. Esetemben a hányás után kettő perccel már ugyanolyan farkaséhes voltam mint aki háromhetes éhségsztrájkot folytat. Végül négy heti sonkadiéta után a tizedik hét környékén lettem jobban. Azt hiszem az eredményeimet Rubint Réka is megirigyelte volna: három kilót fogytam. De azért nem aggódtam, deréktájon maradtak még tartalékaim, ezeket azóta is gondosan őrizgetem….
