Tényleg nem kérek én sokat,csak hogy kiszolgáljanak.Végre.
Megyek, sietek, csak ezt a három receptet kéne kiváltanom. Baba a kocsiban apával,már elég nyűgös, mert etetésidő van, de ezt a pár percet még kibírja, talán. Belépek, 3 gyógyszerész, két vevő. Remek, akkor biztos máris sorra kerülök. Nem, mégse, mert Rózsika néni éppen körmöl valamit, mert ez a számítógép, sose azt csinálja amit az ember szeretne. Persze, ez egy önálló, értelmes lény.
A másik két ablaknál nagyban folyik a beszélgetés, hogy a Pista bácsi a múltkor is, mikor a postást várta, megbotlott egy kőben és a lábán lett egy lila folt. Kéne rá valami „kenyőcs”, merthát nem akar elmúlni. Persze, lehet azért mert Pista bácsi már közel van a nyolcvanhoz és ilyenkor már nem két nap meggyógyulni. Na de én türelmes vagyok, megértem, én is leszek egyszer öreg (ha megérem ép ésszel), és akkor majd én se leszek türelmes, holmi gyógyszerek nélküli gyógyulásra várni. Nézegetek az ajtó felé, a kocsi megvan, a férjem már hátul ül a babánál, biztos ordít. Mármint a gyerek. Na jó, mostmár egy picit feljebb ment a vérnyomásom. Még jó hogy gyógyszertárban vagyok, majd adnak rá valami pirulát….De csak azután, hogy megbeszélték, hogy nyílt itt egy új üzlet, és bizony egyetlen ismerős se dolgozik benne, csupa idegen. Lassan meg kéne szoknom, hogy az itteni lakosok azt hiszik, mind a nyolcezer helyit ismerik. Piroska néni vett is mandarint,mert most akciós, kilója háromszáz forint! Hétvégén jönnek az unokák, a Lajoska nagyon szereti, főleg ha jó édes és nincs benne mag. - A Zsuzsika is már aaaaaakkora, jaj, ha látnád! – Én lehet hogy megnézném már, csak haladjunk. Egyik lábamról a másikra állok, az agyam már zsibbad, a kezem ökölbe szorul. Enyhén idegbeteg pillantásaimat végre észreveszik, megkérdezik a kedves vevőket, hogy ugyan mit szeretnének venni. A szükséges szer persze a hátsó raktárban, újabb öt perc telik el, mire visszajönnek. Nem baj, olyan jól eltraccsolunk itt, ráérünk nem? Végre felszabadul egy ablak, odaugrok, mielőtt Kati néni visszafordulna még egy fél mondatra. Gyorsan adom a recepteket, elvégre a mögöttem álló néni már türelmetlen, szó szerint a nyakamba liheg. Nem számít, hogy esetleg intim mosakodógélt, vagy tetűirtó szert szeretnék venni, nem gond, ha a fél falu megtudja….Lázasan gondolkozom mi kéne még, elvégre én nem járok minden nap gyógyszertárba, a skypon beszélgetek a barátnőimmel. Ja, persze már emlékszem: -Valami jó erős nyugtató, van?
