Nem tudom más hogyan csinálja, de az enyém nem áll sehogy. Lehet felcsavarni meg le, szárítani, sütni, vasalni, de semmi. Csak úgy lóg.
Elmegyek a fodrászhoz, mert a jó frizura titka a vágás. Én már rég voltam, biztos ez a baj. Elmondom mit szeretnék, igazán nincsenek nagy igényeim. Ne legyen túl rövid, mert akkor nem tudom összekötni, de ne legyen túl hosszú mert akkor nem tudom beszárítani. Könnyű legyen kezelni, de ne legyen tépett mert azt utálom és már ígyis nagyon törik a vége. Lehetne itt kicsit göndör, olyan romantikusan, de ott meg egyenes; és valamit kéne tenni, hogy többnek látszon. A fodrász megértően bólogat, persze, érti, mire gondolok. Megnyugodva üldögélek, lóbálom a lábam és hallgatom, ahogy mások a fél életüket elmesélik. Nem tudom, talán a hajlakk vagy az égő haj szaga teszi, hogy itt mindenki, mindent el akar mondani. Lehet hogy ezt máshol is be lehetne vezetni.
Telik az idő, a hajam göndörödik, formálódik, közben figyelem hogy csinálja a fodrász – Á, ez könnyű, otthon én is meg tudom csinálni! A végeredmény persze tökéletes, 2 napig. Esetleg háromig, ha ülve alszom. Végül csak meg kell mossam, hát beszárítom. A hajam rátekeredik a fésűre és úgy is marad,csak a férjem tudja kiszedegetni. Utána bekapja a hajszárító, megint jön a férjem. Na jó, inkább a sütővas. Ez jó lesz szerintem, csak nem tudom honnan jön ez a fura szag…A végeredmény egész tűrhető, persze nem pont olyan mint a fodrásznál, de majd belejövök. Fújom a hajlakkot, kicsit ragad, nem bírom kiszedni a csavarókat. Na jó,azt hiszem jobb lesz ha megmosom…..
