Édes ez a baba, imádom,de sokszor egyszerűen nincs türelmem hozzá. Már órák óta csak motyog, siránkozik. Nem sír, de panaszkodik. 3 hónapos és sajnos nem értem mit szeretne. Tisztába raktam, etettem, játszottam vele, még elaltatni is próbáltam egy kis ringatással, aminek az lett az eredménye hogy elszédültem, neki pedig szabályosan kipattantak a szemei.De most már elég, elveszítettem a türelmem. Letettem a kiságyba,betakargattam, odaadtam a cumit,pelust. Mást nem tudok tenni, semmi se jó. Most is mondja. Lehet hogy csak beszélget, nem is panaszkodik. Lehet, hogy 3 hónap nem elég hogy kiismerjem a csecsemőmet. Lehet, hogy ő is változik, szóval esélyem sincs kiismerni. Egyébként is, olyan pici. Hogyan is lehetne tudni mit akar egy három hónapos baba, lehet hogy ő sem tudja! Irigylem azokat akik megbírkóznak 2-3 vagy akár négy gyerekkel. Egyszerűen elképzelhetetlen a számomra hogy miközben egy csecsemő igényeit próbálom kitalálni, mellette még egy kétéves vagy akár idősebb gyereket szórakoztassak. Na és akkor még ott a házimunka, mert hiába a mosogatógép nem repül bele a tányér. Meg ki se. Porszívózni is kéne, jönnek a hangyák.
Na jó, feladom, újra megetetem. Igaz hogy még csak két óra telt el és mindenhol azt szajkózzák, hogy csak háromóránként éhezik meg a baba, én mégis megpróbálom. Mi van ha ő gyakrabban éhes? És mi lesz ha én gyakrabban etetem?
Hát megtettem, túl vagyunk rajta. Igaz nem ette meg a teljes adagot, de most alszik mint a bunda. Na ugye!
