Egy hét. Eddig bírták. Egy hete lakom itt és már hívogatnak. A telefonszám kettő napos, még én se tudtam megjegyezni, sőt még a családom se tudja. De a kedves hölgy már megtalált.
Ó, hát ő csak a véleményemet szeretné megkérdezni, vagy olcsó nyaralást eladni, vagy ingyenkönyvet vagy parfümöt vagy befektetést vagy nyugdíjat. Persze, értem én, neki ez a munkája, ezért fizetik. Nem tudom, hogy bírja ezt csinálni, könyörögni embereknek, hogy hallgassanak meg, miközben ők a hátuk közepére se kívánják a kedves hívót.
Van amikor én is kedves tudok lenni, tisztelettel elárulom hogy nem érdekel a portékája, a véleményemet pedig megtartanám magamnak. Isten ments, hogy felhasználják ellenem! Ki tudja, lehet hogy rögzítik a beszélgetést, aminek a felvétele csak akkor van meg ha nekik kell, ha nekem kéne bizonyítanom vele valamit, akkor nincs sehol. Mint a múltkor, amikor azt a céget hívtam, akik a diákoknak is hiteleznek (mert miért ne lehetne már 18 évesen adós a magyar), meg is beszéltem a kedves ügyintézővel hogy mennyit kell utalnom és mikor, hogy nullás legyen az egyenleg és kiadhassák az igazolást, hogy nem tartozom. Meg is lepődtem milyen kedvesek, de hát én is az voltam, biztos azért.
Várom az igazolást, semmi. Felhívom őket, persze a hívásomat rögzítik. Minőségbiztosítási célból. Nem értem mi köze a tartozásomnak a minőséghez. Felveszi a kedves fiatalember, elmondom mi a helyzet. Hát természetesen még mindig nem nulla a tartozásom, mert azóta elértük a következő hónapot és az újabb esedékességet. De mondom hogy én megbeszéltem, azzal a hölgyel. Kiderül, hogy ilyen nevű nem is dolgozik ott…De akkor én kit hívtam és ki rögzítette??? Na jó, újra fizetek, végre megkapom az igazolást. Intézem a házhitelt - ami szintén nem kevés bosszúság - meg is feledkeztem a dologról, de ők nem. Hívnak, hogy fizessek, esedékes a havi részlet. De előtte azért tájékoztatnak, a beszélgetést rögzítik. Rendben, ezután már én is!
