Jöjjenek most azok a dolgok, amit minden kismama ismer, mégse beszél róla. Nem azért mert „intim” és túl bizalmas lenne kiadni. Egyáltalán nem. Pusztán csak azért titkolóznak, hogy ha végre te is terhes leszel és netalán panaszkodnál, akkor majd ezt mondhassák : Jaa, hát ezzel jár!
A terhes nő számára legfontosabb az alvás - lenne. A hason fekvést viszonylag hamar fel kell adni, mert még ha a pocak nem is olyan nagy, az ember valahogy nem szeret a saját gyerekén feküdni. Háton addig lehet bírni, míg a csemete viszonylag kicsi, ugyanis az utolsó hónapokban a háton fekvés olyan érzés mintha egy elefánt ült volna a hasunkra és egyébként orvosilag sem nagyon ajánlott, mert a baba nyomja az egyik létfontosságú eret. Marad az oldalfekvés, akár szereted akár nem. Eleinte még vicces is, mert ahogy az ember forgolódik, a kicsi ide-oda csúszkál, kénytelen ő is helyezkedni. Rosszabb esetben ez azzal jár, hogy mire elhelyezkedtünk, odabenn kezdődik a tornázás, lehetőleg úgy hogy a vesénk essen áldozatul a pici lábaknak (vagy kezeknek - ki tudja?), de nem baj, mert van másik! Azonban a vége felé már csak az egyik oldal kényelmes általában, nem tudom miért, de több barátnőm is megerősítette, szóval tény. Viszont ha egész éjjel egy oldalon fekszel, valószínűleg óránként arra kelhetsz, hogy valószínűleg elhalt a lábad, mert olyan minta egy nagy farönkön feküdnél. Hiába a csodamatrac, meg a szuper párnák, az utolsó hetekben már nemigen lehet aludni, maximum csak ülve. De minek is aludni mikor úgyis percenként járhatunk pisilni, görnyedten, mint a vénasszonyok miközben a fejünkben egyetlen kérdés motoszkál állandóan: Mikor lesz már ennek vége???
