Persze nem jutottunk el odáig hogy kifessük a kis sógyurma díszeket(le a kalappal azon anyukák előtt akiknek mindenre jut ideje), de azért jól szórakoztuk!
A fenyőfánk már évek óta műanyagból van, és nem, a gyerek miatt sem váltottunk igazira. Ezt a döntést nem is bántuk meg, főleg amikor láttuk hogy a kislányunknak annyira tetszik a fa,hogy folyton ölelgeti és simogatja. De ne szaladjunk ennyire előre! Először is elkotortam a zsákot a garázsból, amiben a fa darabjai rejtőztek. Kicsit izgultam hogy az egér esetleg előbb megtalálta mint én, de gyanítom hogy nem vonzza őt a műanyagszag. A lányomnak már előre beharangoztam, hogy lesz karácsonyfánk, így kissé csalódottan kérdezte, mikor behoztam a zacsit hogy mégis, hol a fa? Segített összerakni és persze feldíszíteni is. Kétéves létére nagyon ügyesen akasztgatta a díszeket,csak azt nem tudtam megmagyarázni neki, hogy ha már egyszer feltettünk, akkor nem kell újra és újra leszedni majd visszatenni….
A Jézuska érkezése nemigen izgatta őt, olyannyira hogy hat (!) órakor elment az ágyikójához, és amikor apa megkérdezte hogy mit csinál, azt válaszolta „aludok”. Végül azért csak sikerült megnézni mit hozott a „kékukka”, a saját konyha első darabját egy mikrot. Másnap aztán a mamáék Jézuskája meghozta a teljes konyhafelszerelést és a mosógépet, a beszélő porszívót már ne is említsem. Úgyhogy lassan az ő konyhája már jobban fel van szerelve mint az enyém, és azt hiszem a kihasználtsága is jobb lehet, mert folyamatosan megy a keverőgép, a mikro, a mosógép és a főzőlapok is…..
