Még csak a délelőttön vagyok túl,de ma már lefutottam a maratonit!
Mondhatnám hogy a bankban kezdődött a napom, de ez nem lenne teljesen igaz,ugyanis fél ötkor kezdődött, amikor a lányom felsírt,hogy fáj a szeme. Nemtom igazából mi történt,lényeg hogy a korai óra miatt a férjem áthozta az ágyunkba, hátha sikerül visszaaludni,de persze Anya tervez,gyerek végez. Miután megállapítottuk hogy sötét van,még nincs mese a tévében, Apa alszik(vagy szeretne), kicsit forgolódtunk, jól megrugdosta a lábam és jókat kuncogott meg magyarázott, kitalálta hogy neki kakilni kell.Persze sejtettem én hogy trükk az egész,de nem volt mit tenni. Innentől már nem volt megállás, hosszú percekig énekelgetett a wécén és lóbálta a lábát(persze semmi nem történt),majd miután visszaértünk az ágyhoz és bemásztunk, kijelentette, hogy neki reggelizni kell. Reggeli után az udvarra kellett menni,hiába mondtuk hogy tizenöt fok van és éppencsak hajnalodik. Később sikerült egy kis rajzfilmezéssel lekötnöm amíg a kávét magunkba döntöttük a férjemmel,aztán ő ment műszakiztatni mi meg kilencre mentünk a bankba. Itt még egész tűrhetően viselkedett,leszámítva mikor fennhangon kérdezte hogy én mégis miféle dolgokat akarok itt megbeszélni.Aztán a bankból kijőve eldöntötte hogy neki boltba kell menni a kiskocsival,de mivel én nem akartam bemenni, ezért ő nekiállt futni és meg sem állt a cukorkáspultig. Én próbáltam halkan utánakiabálni és nem szaladni, mert akkor ő is szalad, de végül teljes erőmet felhasználva és a táskámat őrült módjára lóbálva futottam utána, és mire sikerült elcsípnem - ő rettentő jót nevetett. Persze megszidtam és kikormányoztam a boltból.Mondtam hogy nagyon mérges vagyok rá és nem is beszéltünk egész hazáig,aholis ő szemlesütve megígérte hogy többet nem szalad el. Ezt el is hittem volna, ha nem cáfolja meg tíz perccel később, a gyerekorvosi rendelőnél,amikor másfél órát vártunk egyetlen receptre,mert valahogy nem haladt a sor. Eközben a lányom háromszor körbefutotta az épületet (egyébként kettő és fél éves), sikítozva ugrált egy fémlemezzel lefedett csatornán(jó zörgős), kavicsokat és cigicsikkeket szedett, szóval úgy jól érezte magát. Már nagyon fogytán volt a türelmem, de hiába fenyegettem fagyi-és sütimegvonással, ő mindig megígérte hogy nem szalad el, de aztán persze mégis. A gyógyszertárban már nem tudott elszaladni, ott csak a szennyfogó szőnyegre feküdt, hason, és gondosan tanulmányozta a padlót…Ennyi volt a délelőttünk, fél egyre értünk, haza, ebéd után hamar elaludt. Még nem kelt fel, mindjárt öt óra-azt hiszem elég jól lefárasztotta magát...
