Amikor az ember lánya balgán úgy dönt, hogy gyereket vállal, még fogalma sincs arról hogy ez mivel jár. Mert hát persze a Piroskának is van, meg az unokaöcsi is olyan cuki-mi lehet ezzel a gond? Mesélek erről egy kicsit jó?
A terhesség mint olyan, egyénileg változik,van akinek csodálatos tündérmese és van akinek küzdelmes, orvoshoz járós,esetleg kórházban fekvős gyötrelem. Persze van aki most vitába szállna velem,hogy ez akkor is szép meg jó, igen valóban, de most koncentráljunk inkább a végeredményre. A babával kapcsolatos mindennapokról már meséltem, de kevés szó esett még eddig a kisgyermekről, esetünkben egy másfélévesről. Az ember azt gondolná hogy milyen jó hogy már ilyen nagy, el tudja mondani mit szeretne, jelzi ha fáj valamije, vagy rá tud mutatni arra a játékra ami érdekli.
Nos ez a valóságban a következőképpen néz ki: a kézmosáshoz használt fellépőt mindenhová magával cipeli és a leglehetetlenebb helyeket is eléri mint amilyen a konyhapulton levő kávésbögréd,ami a következő percben már a földön lesz, tartalmával együtt-kivéve azt a mennyiséget ami a babaruhán landolt. A WC papír és zsebkendő nagyon érdekes tulajdonságokkal bír egy baba szemében, szét lehet tépkedni, el lehet gurítani és meg se kell próbálni összeszedni-mert olyan jól mutat!Mivel a baba minden mozdulatunkat lesi,biztosak lehetünk benne hogy megpróbálja utánozni is,elvégre így tanul –állítják a szakértők! Ennélfogva ne lepődjünk meg ha talpbetét gyanánt gondosan elhelyezett tisztasági betétet találunk az edzőcipőnkben, vagy ha hangos „biciii” felkiáltással magára borítja a biciklinket. Nehéz ilyenkor eldönteni hogy sírjunk vagy nevessünk, mert a cserépből kitépkedett virágokat mégiscsak nekünk kell(ene) visszaültetni és a gyurmamorzsák szőnyegből szedegetése sem olyan élmény amit még ebben az életben ki akartunk próbálni. De mégis, amikor hazaérve meglátjuk a kedvenc könyvünk összefirkált lapjait, vagy a szétdobált evőeszközöket, mégiscsak jó arra gondolni hogy az élet igazán unalmas lenne Nélküle!
