Csak azért mesélem el mert tesóm a lelkemre kötötte, amúgy nincs is semmi érdekes benne. Leszámítva a piros kosztümös, fehér zoknis, fekete lakkcipős nénit. Meg a perecet. Meg a piszoárt a női mosdóban…
Vasárnap este volt, és mi az autópályán száguldoztunk, vidoran figyelve a homokvihart. A színházat viszonylag könnyen megtaláltuk, hála annak, hogy a tezsvírem egyáltalán nem hallgatott a „műholdas helymeghatározó rendszerre”. Nem is értettem miért volt bekapcsolva, valószínűleg azért ,hogy addig se én beszéljek….
A színházba lépni maga volt az időutazás, abszolút retro. Aranyozott korlátok és csillárok, süppedős fotelek, perec – a jegyeken levő vonalkódot pedig egy laptopos néni olvasta le. A női mosdó úgy volt kialakítva hogy a férfi mosdó feliratot átragasztották, de a piszoárokat megtartották, úgyhogy a vállalkozó kedvű nők állva is pisilhettek. Aki nem volt vállalkozó kedvű, az be se mert menni. A szappantartó kábé térdmagasságban volt, talán lábmosás céljából, de legalább volt benne szappan! A nézőtéren a „sok jó ember-kis helyen is elfér” elvét alkalmazták, így megtapasztalhattuk milyen amikor a mögöttünk ülő fejbe vág a melleivel…Hát pedig a miénk se kicsi, de ilyen célra eddig még nem használtuk. Az első sorokban ülők konkrétan a szereplők alsóruházatát látták – volt amikor még azt sem. Amikor az egyik férfiszereplőnek kivillant a hátsó fele, egy néni hangos "JUJJJJJ" kiáltással jelezte hogy ez meglepő fordulat volt a történetben, ilyenre(ekkorára) még ő sem számított!
A szünetben a közönséget is volt alkalmam megcsodálni, teltház volt. A szokásos sötét alj –világos blúz összeállítás mellett dívik a farmer-pulóverrel, a szoknya-köldökig érő fekete toppal és igen,még mindig divat a fehér zokni-fekete magas sarkú cipő párosítás – hiába, ez minden alkalomra jó!!
