Legtöbben rántva készítjük el a cukkinit, de lám mire képes az általam csak "mi van itthon"- féle főzésnek nevezett szituáció.
Anyósomtól egy óriás méretű cukkínit kaptam, nem azt a vékonyka,uborkára hasonlító valamit,hanem az igazi kövér,nagy hasút. Szokásom szerint elkezdtem felszeletelni, hogy megpirítsam és fokhagymás tejszínnel a tésztára öntsem. De a nagy hasát valahogy nem akarózott felvágnom, annyira kínálta magát hogy megtöltsem. Ezért eltettem a hűtőbe és vártam az ihletet. Az nem is késett sokáig, egészen csak másnap etse fél tízig,amikor a játékhalmok elrakodása és a bokáig érő vízben ázó fürdőszoba kifacsarása után eszembe jutott hogy"jjaaaaaaj,még főzni is kell!".
Kinyitottam a hűtőajtót és ott mosolygott, a hasát meg se próbálta behúzni,csak terpeszkedett,éppen a kenőmájas mellett. Ezért hát kettévágtam, a kivájt belsejét (magokkal együtt) összekevertem egy kenőmájassal és vízbe áztatott zsemlével, majd az egészet visszatöltöttem a cukkíniba. Persze kíván egy kis sót és esetleg borsot, de aki még jobban szeretné megbolondítani, az keverhet bele fűszeres kenőmájast,vagy petrezselymet is.
Addig sütöttem míg a cukkíni meg nem puhult,körülbelül háromnegyed óra alatt és közben rizst főztem hozzá. Ezalatt elpakoltam a konyhában és még a kedvenc agatakrisztimből is tudtam olvasni. Az előkészületek és a sütés együtt körülbelül egy óra volt, és a végeredmény egy finom ebéd, egy tiszta konyha és egy elégedett anyuka!
